Keddi könyvajánló Csomborné Predács Katalintól:

 



BERNÁTH CSILLA:

Horgolt mesék Zölderdőből

Különleges könyv került a könyvtár állományába. Horgolókönyv a felnőtteknek és mesekönyv a gyerekeknek - egyben. Az igényes kivitelű, a munkafázisokat apró részletességgel leíró nagyon jól áttekinthető szakkönyv azoknak a felnőtteknek (szülőknek, nagyszülőknek) ad játékötleteket, akik jó kézügyességgel, idővel és türelemmel rendelkeznek. (Sajnos elengedhetetlen némi horgolási gyakorlat, csak hogy értsék az ilyen kifejezéseket, mint magic ring, kúszószem, félpálca stb.)
Az erdő és a mező állatai elevenednek meg először a könyv lapjain, majd az ügyes kezeknek köszönhetően a gyerekek játékbirodalmában, mert „ahol a fonal véget ér, ott kezdődik a játék.”

Minden figurához tartozik egy kedves kis mese is. Ahogy Lázár Ervin hőseinek a Négyszögletű kerek erdő, úgy Csilla állatkáinak a Zölderdő nyújt védelmező otthont. A Zölderdőben az Erdők Kicsiny Tündérkéje kalauzol bennünket. Ő mutatja be az itt élő állatokat, Schnell Tamás (TomQuick Fotográfia) pedig a fotóin megjeleníti azokat: a vadmacskát, a vadmalacot, a mosómedvét, a mackót, az egeret, a rókát, a sünit, a mókust, a nyuszikat, az őzgidát és az unikornist.

Hogy kerül unikornis a zölderdőbe? A könyvben erre is fény derül!

Keddi könyvajánló Csomborné Predács Katalintól:

2019.10.29.

Fredrik Backman:

Amit a fiamnak tudnia kell a világról

„Amikor gyerekünk lesz, az olyan, mintha markológépet próbálnánk vezetni egy porcelánboltban. Begipszelt lábbal. Fordítva felvett símaszkban. Részegen.”

Hogy milyen szülőnek lenni, arról mindenkinek más a véleménye, de azt, hogy a gyereknevelés számos nehézséget, buktatót, vicces és megható fordulatot tartogat, senki sem vitatja.
Fredrik Backman, Az ember, akit Ovénak hívnak szerzője ebben a briliáns kis kötetben éppen ezeket a fordulatokat veszi sorra.
A cím és a címlapfotó mindent elárul. Backman neve pedig garantálja a stílust! A humor és a szeretet járja át minden sorát! Gyermekkorom óta a top 10-ben van egy svéd gyermekvers válogatás. Kívülről tudom szinte valamennyit. Amikor belelapoztam Backman könyvébe, ugyanaz a személyesség, őszinteség, szerethető szókimondás köszönt vissza rám - humorral erősen fűszerezve. Nem tudtam letenni.

Egy kis „kóstoló” a kötetből:
Mikor az anyukád csinált neked reggelit, a konyha utána úgy nézett ki, mint egy takarítószer-reklám. Mikor én csináltam, úgy nézett ki, mint a Doom 3. Valaki valamit elhallgat előlem, úgy érzem.
Megj.: A Doom 3 egy sci-fi környezetű, túlélőhorror-szerű, FPS stílusú videójáték :)

Egy másik:
Nos. Nem azt mondom, hogy muszáj fociznod. Dehogy muszáj. Nem leszek olyan apa, aki ott áll a lelátón, ordít, ésatöbbi. Én csak annyit mondok, hogy egyszerűbb lesz az életed, ha focizol. A környezeted nem fog annyira csesztetni… Figyu, nem is kell játszanod, oké? Elég ha csak szereted nézni. Így egy lehetsz a bandából. Elfogadnak.

Keddi könyvajánló Csomborné Predács Katalintól:

 

Fodor Marcsi – Neset Adrienn:
 
 
50 elszánt magyar nő


Ötven magyar nő, akikről utcákat, tereket, bolygókat neveztek el, ám a tankönyvek sokszor meg sem említik őket. Ötven nő, akik mertek valamiben elsők lenni. Olyan nők, akik a leleményességüknek és a kitartásuknak köszönhetően mindig kimásztak a legmélyebb gödörből is, és közben sem feledkeztek meg arról, mit diktál az emberség.

Izgalmas életutak, példaértékű történetek múltból és jelenből - a jövőnek.
A kötetben szerepel többek között Szent Erzsébet, Zrínyi Ilona, Hugonnai Vilma, Veres Pálné, Teleki Blanka, Kovács Margit, Fischer Annie, Dévény Anna, Lubics Szilvia és Polgár Judit.

A kötet – színes megjelenésével, Rátkai Kornél rajzaival, közérthető tömörségével -, hasznos kézikönyve, olvasmánya lehet az ifjúsági korosztálynak is.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Könyvajánló Csomborné Predács Katalintól
 
2019.09.24.


Munkácsi Imre:

Mindennapi kenyerünk
Történetek a magyar kenyérről és a szakma mestereiről

A kenyér egyidős az emberiséggel. Az ősember összezúzott magvakat sütött forró kövön, ez volt az első, kenyérnek nevezett étel. Mivel gyorsan kiderült, hogy mennyire tápláló, nélkülözhetetlenné vált a mindennapi étkezésben. Régészeti leletek és írásos források tanúskodnak arról, hogy a kásás állagú alapanyag kisütve nem csak táplálék volt, hanem szakrális tárgy is. A kenyérnek minden vallásban kiemelt szerepe van. (...) A kenyeret a magyarság életnek is nevezte. Kenyeres nemzet vagyunk. A munkaadó kenyeret ad, az állástalannak kenyérgondjai vannak, a legjobb barát kenyeres pajtás, aki öreg, megette kenyere javát, a nagy vita kenyértöréshez vezet, ünnepélyes alkalmakkor ma is kenyérrel és sóval fogadjuk a kedves vendégeket.

Egyre több helyről hallom, hogy kalákában összefogva jó kis program a kenyérsütés. Mesterek és elszánt amatőrök adják át tudásukat, megszerzett tapasztalataikat, kisebb-nagyobb titkaikat. Eleinte bűvészkedésnek tűnik a tészta összeállítása, megformázása. Aztán rájövünk, hogy ez a mozdulat, benne van a kezünkben, hisz pár évesen - akkor még csöpp kezeinkkel, ujjainkkal - formáztuk a gyurmát, készítettük a homokpogácsát, vagy gyúrtuk a sarat, agyagot.
Az őszi idő lassan bekényszerít bennünket a házba, lakásba, és jól esik melegedni a meleg tűzhely (esetleg kemence!) közelében. Gyermekeinket, unokáinkat, barátainkat becsalogató programmá válhat a kenyérsütés.

Ezen a héten a Nemzeti Értékek Könyvkiadónál megjelent gazdagon illusztrált Mindennapi kenyerünk című könyvet ajánlom kedves olvasóinknak.
A kötetből megismerhetjük a magyar kenyér történetét, bemutat néhányat a legjobb, legismertebb, legkreatívabb pékmesterek, pékségek és pékáru-láncok közül. Sok szép illusztrációval, művészi fotóval teljes képet kapunk az alapanyagokról, a gyártási technológiákról, a termékekről és azokról az emberekről, akik ezt a csodát művelik.

A kenyérsütéssel kapcsolatosan további könyveink is várják Önt a könyvtárban!
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

 Könyvajánló Csomborné Predács Katalintól

 

 

Anders Roslund, Stefan Thunberg:


A kötelék

A tizennégy éves Leo anyja vérét mossa az előszoba padlójáról. Még egyszer, utoljára feltakarít az apja után. Magukra maradtak. Neki kell gondoskodnia öccseiről, most, hogy apjuk a fogdában, anyjuk kórházban van. És már tudja is, miképp. Elmaszkírozza magát, és elköveti élete első rablását.
Sok évvel később, miután leülte a rendkívül erőszakos bankrablásokért kiszabott büntetését, nyílik a börtön kapuja, s ő újra szabadlábra kerül. Egyetlen célja van - végre akarja hajtani a tökéletes bűntényt. Ezúttal azonban nem szeretné belekeverni a testvéreit, nem akar nyomot hagyni, ami elvezet a múltba. De váratlanul megtörténik az, aminek nem lenne szabad megtörténnie. Egy hiba, aminek következtében megváltoznak a játékszabályok - ha te belekevered az én testvéremet, én is belekeverem a te testvéredet.

A kötelék jól megírt, izgalmas, felkavaró bűnügyi regény, amely megtörtént eseményeken alapszik. Egy történet arról, hogyan kell végrehajtani a tökéletes bűntényt. Egy történet testvérszeretetről és testvérgyűlöletről. A vér szerinti köteléknél is erősebb kötelékekről, valamint a bűn mélyre nyúló gyökereiről.

Könyvajánló Csomborné Predács Katalintól

 

Virginie Grimaldi:
 
Merci, nagyik!

Julia, a harmincas évei elején járó pszichológus nehéz időszakon megy keresztül. Egy hirtelen ötlettől vezérelve feladja addigi életét, és állást vállal egy vidéki idősek otthonában. Mikor megérkezik új munkahelyére, kábé annyira hisz a boldogságban, mint a Mikulásban, és ami még rosszabb, már a beköltözése napján rádöbben, hogy egyáltalán nem rajong az idősekért. Ám ahogy telnek a napok, hetek, rájön, hogy az otthon lakóitól bizony sokat tanulhat. Pedig nehéz elképzelni, hogy visszatérhet az ember életkedve a tréfamester bácsik, álmodozó nénik és az összetört szívű kollégák között. Julia mégis kezdi úgy érezni, talán mégsem átok, hogy éppen itt kötött ki.

Ez a fanyar humorú francia regény olyanokról szól, akiknek van mit mesélniük az életről. No és olyanokról is, akiknek még meg kell írniuk a saját meséjüket. Felemelő, megható, vicces és emberséges. Igazi örömóda.

Október az idősek hónapja. Ezért ajánlom a francia írónő könyvét. Hangulatkeltőnek íme egy részlet a könyvből:

- Miért jár járókerettel?
Nos, mert tetszik, ad egyfajta stílust… Komolyan orvosi egyetemet kell végezni ahhoz, hogy ilyen kérdéseket tegyen föl valaki?
- Megrándult a derekam torna közben.
- Egy fitneszklubban?
- Nem. Egy idősotthonban.
Úgy néz rám, mintha agyvérzésem lenne.

- Nem túl nehéz idősekkel dolgozni?
- Nem annyira, mint hittem… Igaz, kicsit lehangoló, nyilván előrevetítjük a jövőnket. Nehéz megöregedni...ugyanakkor segít viszonyítani, és megtanít élvezni a jelent.
- ...kicsit megalázó olyanok között lenni, akik … azt hiszik, nekik már mindent szabad, és megállás nélkül panaszkodnak.
Alig két hónapja magam is többé-kevésbé ezeket az elveket vallottam. Ám, legnagyobb meglepetésemre, ahogy hallgattam őket ma is, az beindít bennem valami védelmező ösztönt: „Szállj le az öregeimről!” …
- A legrosszabbak nem az öregek. Hanem az idióták.
Azzal diadalmasan, emelt fővel kivonulok.
A járókeretemmel.